Let's speak Italiano! Avagy angolul Olaszországban...

Szerinted hány magyar beszél olaszul? Ugye elsősorban angolul vagy németül tanulunk, én is az előbbi csoporthoz tartozom, 2 évig Angliában is ismerkedtem a nyelvvel és a kultúrával - megjegyzem az angol konyháról nem írtam blogot... -, aztán 10 évig a multik világában kamatoztattam gyakoroltam 2. nyelvem, nehogy feledésbe merüljön. 

Az olasz-magyar párok nagy része angolul kezdi közös életét, s a későbbiekben nagyobb valószínűséggel nem a magyar lesz a családi nyelv. Hogy miért, abba most nem megyek bele, mert más fordulatot kap ez a bejegyzés, maradjunk a példánál, hogy az angolul beszélő - akár anyanyelvű, akár magyar, mint Te - Olaszországba költözik. 

Angol, mint világnyelv (?!)
Gondolod, milyen remek, hogy beszélsz egy világnyelvet, s a továbbiakban is hasznát veszed... Az elején magabiztosan, de főleg naívan futsz bele pár vásárlás-próbálkozásba angolul, de hamar rájössz, hogy jobban jársz, ha kis szótár... kicsit nagyobb szótár... olaszra fordított bevásárlólista... és tolmács nélkül nem nagyon teszed ki a lábad. És egyáltalán, ki se teszed a lábad. Amikor egy bar-ban, ahol két dolgot lehet venni, abból az egyik a caffè (kávé, coffee... mind hasonló hangzás), másik a cornetto (a péksüti, ugye) s NEM a caffèt kéred, hanem pl "croissant per favore" s néznek rád mintha legalábbis az űrből érkeztél volna, belenézel a tükörbe, vajon megfésülködtél-e reggel vagy antenna áll-e ki a fejedből... majd előveszed a röhögést-visszafojtott-kulturált-kelet-európai testbeszéded s minden (szerintük) amerikai akcentusod, hogy egy sima NORMAAAAALE cornettot kapj.. Na, akkor megtanulod, hogy amint az éhségérzet közeleg, még a feelinget is a cornettonormaaale-val azonosítod. Nyelvtanulás radikális módszerekkel alla Italia.

Továbbá, a csizma minél délebbi részére költözöl/látogatsz, annál kevesebben beszélnek Inglese nyelven (hogy mást ne is említsek..), s nem arról van szó, hogy tettetik. Nem, csak olaszul beszélnek 2013-ban! Meglepetten tapasztaltam, hogy a 60-80 éves korosztály több tagja nagyon jól beszéli az angolt, viszont Ők is leginkább akkor, ha négyszemközt van mód némi véleménycserére (ha a történelemben keresnéd a választ, Ők azok, akik az 1930 -40 -50-es években születtek...). Például kedves amico-m papà-jával sikerült kettesben maradnom több órás nagyobb családi/baráti találkozó és olaszul makogásom után, amikor is tátva maradt a szemem is a nem várt fordulattól s nem középfokú szintű társalgástól! Jobban beszél, mint bármely velem egykorú olasz ismerősöm! Ért pár hasonló igen pozitív meglepetés. A fiatalabb korosztály nyelvtudása viszont minimális és csapnivaló. OK, itt dolgoznak, itt nyaralnak legfőképp, miért is mennének máshova, mikor csodás szigeteik, ételeik, időjárásuk, stb. van... 

Náluk más értelmezése van a nyelv(nem)tanulásnak.

Kiejtés...

Magyarok határozottan gyorsan, s kiemelkedően jó kiejtéssel tanulják az olaszt, szerencsére, s ezt tanároktól is tudom. Ettől függetlenül az olaszok első beszélgetéskor azt szokták kérdezni, amerikai vagyok-e esetleg, mert olyan az AKCENTUSOM. (?!) ...vagy csak mert hallják, hogy a párommal angolul beszélünk!?... Még ha amerikai akcentusom lenne... gondoltam, s sokáig jót mosolyogtam ezen. De az ő fülüknek tehát az olasz nyelvben amerikai akcentusom van... Állítólag. Angolban, meg voltam győződve, hogy tuti magyar akcentusom van, ami rettentő gyönyörű ha angolul beszélsz... Inkább rettentő, ugye, mint gyönyörű. Míg nem utóbbi hónapokban lett egy floridai barátnőm, aki első pár mondatváltás után azt mondta angol akcentusom egyáltalán nincs, inkább amerikai! Azért ennek örültem, neki még el is akarom hinni, azóta nagyon kedvelem Őt. LoL. Nem, amúgy is drága, kedves Americana. 

Szóval legtöbbször tényleg amerikainak néznek, meg se kell szólalnom. OK, olasznak határozottan nem gondolhatnak... szőkén, fehér bőrrel... Nem ritkán kérdezik angol vagyok-e, netán svéd, dán, belga, német... Magyarnak még soha nem gondoltak :/ Sőt, olaszul Magyarország = Ungheria, ezt tudva kedves amico-m nem egyszer megkérdezte, milyen idő van Moldaviaban? Gratuláltam neki.

Italiano vagy Inglese?

Hallanád párommal mit művelünk beszélgetés címszó alatt?! Én olaszul szép lassan - de inkább lassan, mint szépen... - elmondom amit akarok, ő persze angolul válaszol. Hiába kérem, hogy ugyan anyanyelvén legyen már kedves, had fejlődjek, nem nagyon rögzül eme kérvényem. Persze azon háborog, hogy nem járok épp nyelvsuliba, de annak is megvan az oka, s különben is a tv-től kezdve az újságon és baráti összejöveteleken keresztül minden olaszul 'folyik'. Aztán van, hogy hetekig itthon nem beszélek olaszul, s mikor meghallja, hogy valakivel Italiano társalgok, megdicsér, nem is gondolta, hogy ennyit fejlődtem.. Na ezért is hanyagolom a sulit... 

Az Ő angolja? Pont mint kortársaié, egy fokkal se jobb, sajnos. Rengetegszer ismételnem kell (felfoghatom babavállalás előtti gyakorlásként...), s van, hogy le kell írnom angolul amit kommunikálni akarok, mert olvasásban erősebb, mint hallás után. S van, hogy megbeszélünk valamit (gondolom én....) s pár nap múlva kiderül, hogy Ő nem értette, csak már nem akart visszakérdezni. Szerinted egyszerű? Rengeteg vicces szitu alakul ebből, már gondoltam összegyűjtöm őket.

Egy példa, mondtam, hogy  "Tomorrow I have to wake up early" (kiejtést had ne írjak, köszi, legyen elég, hogy ez azt jelenti angolul: holnap korán kell kelnem).

S visszakérdezett "what about CAPELLI?" (elsô két szó angol, 3. olasz. Jelentés: mi van a HAJAKKAL? Mert hogy az angol wake up early és az olasz capelli kiejtve elég hasonlatos, s "szerencsére" rengeteg ilyenbe belefutunk...)

Mi így beszélgetünk......... 

Szóval próbáljuk az angolját fejleszteni. De hiába javítom állandóan, hiába beszéljük meg, hogy hetente 1-2 órát együtt angolozunk miatta, s olaszozunk miattam, hát erre még nem került sor. De lehet addig jó, nem minden párnak tesz jót a közös munka. Előző évtizedemben ex-kollégáim miatt kellett lassan beszélni s artikulálni, ez mostanra se változott (kivéve, hogy most eldönthetem kivel van kedvem kommunikálni LoL) . Néha azon gondolkodom, csoda ha még britek megértenek - de egyelőre tényleg nincs gond (tudva, hogy amerikai akcentussal még elporoszkálok LoL) na de hogy ne fejlődjek vissza teljesen, blogírásba kezdtem angolul, s muszáj kihasználni minden English kommunikációs és szintfenntartó lehetőséget, ha nem akarom háttérbe szorítani. Ez van. 

Magyarul

Ha nem éltél még külföldön, vagy elhiszed amit most írok, vagy nagyképűnek tartasz, de hidd el az alábbi nehézséggel mindenki küszködik egy idő után, aki nem használja napi szinten az anyanyelvét. Nem is gondoltam volna...

Pár hónap folyamatos angol-olasz kommunikáció után hívott egy magyar ismerősöm. Elnézést kellett kérnem, mert úgy meglepődtem a híváson, vagy a váratlan magyar hangon, hogy csak nyökögtem és nem találtam a magyar szavakat! Pedig ha valaki, én utálom legjobban, ha egy külföldre költözött hazánkfia/lánya megjátsza magát nyelv terén... Írnám, hogy szégyen, úgy is éreztem, de igazából ha más mondaná ezt, azt válaszolnám, könnyű ítélkezni, míg nem vagy abban a cipőben. Én már rég nem ítélkezem, sose lehet tudni ki min ment keresztül, hol élt, mit csinált.. 

Kedves Angliában élő Barátnőmnek az otthoni banki ügyintézés során okoztak kellemetlen perceket a szakkifejezések keresése... Én ilyen szitukkor csak nevetek, max azt még hozzáteszem, hogy most tanulok magyarul. Nem kell görcsölni ezeken, igaz az olasz lazaságból mentalitásból is ragadt már rám jócskán. De az, hogy otthon is a legtöbbet használt nyelven köszönsz, mondasz igent, nemet, köszönömöt, bocsit... hogy fordítva írod le a neved, s új nyomtatványokat kell állandóan kitölteni a rontott helyett... sajnos ez nekem (nekünk) normális, mint ahogy az is, hogy Anglia után minimum az autó jobb oldalán akarunk beszállni - nem, nem utasként -, vagy hogy az út bal sávján indulunk el... s hidd el, nem tudatosan, s minden nagyzolás vagy rájátszás nélkül tesszük. ('tisztelet' a kivételnek... )

Amikor gondolkodni kell egy-egy magyar szón, irtó kellemetlen! E-mailben OK, gondolkodsz amíg jól esik, sôt rákeresünk - egyre gyakrabban... - egy-egy szó helyesírására a neten, már ha fontos a helyesírás. Nekem az, látod, s nem veszem zokon, ha szólsz, hogy mégis maradt valami hiba ( fent leírtam a muszáj-t ly-vel, wááá.... Javítva! ) Azért még szótár nélkül írok (LoL), sőt az olasz billentyűzeten magyar helyesírás-ellenőrző sincs. De lehet telepítek valamit most már.

Szóval Kedves Barátaim, scusami!! Vagy Excuse me!! De leginkább ELNÉZÉST! Nem felejtettem el magyarul, de a folyamatos angolul agyalás és olaszul 'erőlködés', angolról olaszra tolmácsolás.. azért  átkattintotta az agyam. Nem egyszerű kitalálni, hogy külföldön, az aktuális nyelv magas fokú ismerete nélkül mit dolgozz, s sosem gondoltam, hogy egyszer ez lesz fontos, de 3 dolog biztos:

- Otthon mindig feltankolok magyar nyelvű magazinokból, már élmény anyanyelvemen olvasni, előfizetésem van 1-1 példányra... (...a jövő évi is, köszi Jézuska, max a Nők Lapja Évszakok még jöhet :) /

- Az éjjeliszekrényemen mindig van magyarul íródott könyv, s igen, nyitogatom is! 

- Akarok magyarul írni!! Már megértesz minimum két indíttatásomat, ugye?

Mit kívánhatnék mára? Jó nyelvtanulást, s kellemes beszélgetéseket! :) 

Ungheria

Italia