Tanulságos Húsvét a tengerparton...

Húsvét, szikrázó napsütés. Csalóka, mert örömmel fogadod, felettébb jó érzés kilépni a lakásból az esôs napok után, forrónak érzed a bôrödön, arcodon, még meg is állsz egy pillanatra, hogy élvezd a napsugarak simogatását... De árnyékban, avagy a tengerhez közeledve egyre élénkebb szélben azért elkél egy vékony kabát. 

Tehát irány a tengerparti húsvéti ebéd a famiglia-val! Korán érkezünk, séta a parton, csizmában lépkedek óvatosan a finom homokban, (amirôl nem is feltételezem akkor, hogy már másnap mezítláb égeti a talpam.. ;) Szóval csizma és ballonkabát...

Vasárnap még így... Bár kabát nélkül így is felüdülést hozott egy fél órás szunya ebéd után a napágyban :)

Beszívom a friss levegôt, s szinte már érzem, csak pár hét (s pár fok) választ el, hogy végre újra bikiniben gyûjtsem itt a D vitamint! Kis lazsálás még a teraszon, játszom a karkötômmel, amin csillog a napfény, várva a többiekre, majd kézmosâs, és elfoglaljuk az ünnepi terített asztalt. És hoppá!! Nincs meg a karkötôm... Az egyik legkülönlegesebb, s azt hiszem a legértékesebb darabom... Amit kb évente kétszer hordok, mert selyemszállal össze kell kötni a nem épp biztonságosra tervezett kapocsnál, de gondoltam ma, egy sima ebédnél csak tudok rá vigyázni, kötözgetés nélkül. Nem tudtam :( Felpattanok, séta vissza a teraszhoz a földet kémlelve.. Majd a mosdóba bepillantás... Semmi :( Már majd minden asztalnál vendégek ülnek, végigfut az agyamon, hogy valakinek 'Buona Pasqua' ~ Boldog Húsvétot! az én szép ékszeremmel... :( Nincs mit tenni, a pincér hölgynek elmondom (a 'tökéletes' olaszságommal kevert angol akcentusommal... LoL) a kb 20 méteren történt sajnálatos húsvéti story-mat, megkérve, ha valaki megtalalálná, s leadná... (persze naivitás 0%-a biztosan kiült amúgy is szomorúan lemondó arcomra) Séta vissza az asztalhoz, hirtelen nem volt kedvem vicces társalgásokba keveredni, csak fogadtam a 'non fa niente' (nem történt semmi) biztatásokat, én, a rák jegyû, aki amúgy is túlságosan kötôdik minden tárgyhoz... és inkább hallgatagságba burkolóztam, amikor is (az azóta kedvenc) pincérnôm feltûnt az étterem végében egy hatalmas mosollyal, és - még nagyobb örömömre - imádott karkötômet lobogtatva :D Felpattantam, s nagy cuppanóst nyomtam az arcára / jól van na, itt ez normális :) / úgyhogy gyorsan ittam egy jó pohár jó olasz bort a Húsvéti stresszre, másnap pedig Giovanna drága kapott egy kis meglepetést, amit nem gyôzött megköszönni ;)

Na az volt az a nap, amikor immár cipô nélkül élvezhettem a forró homok égetését talpaimon, relaxáltam is pár órát a ruharétegeket egyre gyorsabban fejtegetve magamról a napágyban, majd azóta szoros barátságot kötöttem az organikus shea vajas tégelyemmel.... Igen, leégtem! :D Én, az egészségtudatos!! De ki gondolta, hogy már áprilisban, 14-15 órakor így éget a nap!?  Nem nyugtat meg, de nem voltam ezzel egyedül, rómaiak is hasonló felelôtlen cipôben (vagy anélkül...) jártak.

Tanulságok, nem csak húsvétra:
1. Ha elveszítesz valamit, és azt olasz találja meg, 100%, hogy visszakapod! Ez Italia... Hálás vagyok érte!

2. Ha Rómába jössz, mostmár ôszig NAPTEJ, napszemüveg kötelezô, esernyô erôsen javasolt, mert sose lehet tudni!

Húsvét Hétfô, az égetô homok... és égetô napsütés helyszíne :)

Azért az ebéd részleteit is megörökítettem:

A 'pasta' kihagyhatatlan a menübôl

Risotto alla pescatore

Szép napot! Buona giornata!